
4
D! FRECH FRIGYES
az ismeretes alsókarbonbeli fajjal, de sajnos pontosabban lehetetlen
meghatározni.
Ez a faj az osztály magasabb emeletében (I^roductus gigán telis
emelete) tetemes nagyra megnő, a miként ezt a Lethaea Palaeozoica
43. táblája is mutatja. A Sp. tornacensis mélyebb emeletében egy
2—3 cm szélesre növő, finom bordás változata fordul elő, a melyet pél
dául Araxesnél az Arpatscha-szelvény legmélyebb rétegeiben (2a) nagy
számban gyűjtöttem.1
Sajnos, hogy az egyetlen kornyarévai példány, egy lapos kocsános
teknő, a pontosabb meghatározásra kedvezőtlenül maradt meg. Azonban
külső megegyezése szembeszökő a kicsiny armeniai darabokkal, a melyek
közül összehasonlításul egy példányt a VI. tábla 3/* ábráján le is raj
zoltattam. A kornyarévai lelethelynek az alsó karbonon belül való kö
zépső szintezése, tekintette] a Spirifer striatus, Martin sziléziai óriás
alakjának az előfordulására, egyáltalán nem valószínűtlen.
Tabula ta.
A tabulat dk sokféle alakja, a mely belsejük különböző szerve
zetének a folyománya, megmagyarázza azon kísérleteket, hogy ezt a
rendet föloszlassuk és egy részüket a hexacorálliákhoz, más részüket
az alcgonaridkhoz, s ismét más alakokat a bryozodkhoz soroljuk. Más
részt azonban, különösen Nicholson és Roemer Nándor együvé tartozá
sukat, azaz a divergáló szélső formák között az átmenetek fenállásátr
oly határozott sikerrel hangoztatták, hogy az újabb tankönyvekben a
tabulatákat rendszertanilag ismét összefüggő csoportnak tekintik.
Mindenesetre, különösen a porózus favositidák és michelimdk és
a kompakt monticuliporiddik, chaetetesek és heliolitidák egymás mellett
való maradása nehezen volt érthető mindaddig, a míg BEECHER-nek egy
fontos és — érthetetlen módon — alig méltányolt fölfedezését mel
lőzték.
Beecher már másfél évtizeddel ezelőtt kimutatta, hogy a favositi
dák pórusai nem a falak szakaszainak a hézagai (miként a perforata
hexacorallidkon), hanem mint oblitterált bimbók tekintendők.
Ezáltal a héliolithes és az élő heliopora alapvető különbsége is
kellőképen kiviláglik.
A heliopordnak olyan váza van, a mely mint a perforatáké, sza
kaszokból, rekesztékekből áll, a melyek közei tehát nincsenek teljesen
összekötve; a favosites embrionális bimbókat mutat, a melyek pórusokká
1 F rech—Arthaber: Palaeozoicum in Hocharmenien und Persien. Beiträge z.
Palseont. Österr.-Ungarns u. d. Orients 12. kötet (1899), 200 oldal.
Comments to this Manuals