
A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
alakultak, illetőleg oblitterálódtak; a legrégibb tabulat tikon, a heliotithi-
dák- és monticuliporidákon minden rügyből még egy fiatal, csőszerű
egyén keletkezik, a mely egyideig kisebb maradhat, mint a már kifejlő
dött csőalakok. Az egyének «dimorfizmusának» eszméjét ellenben már
Boemer Nándor (Lethaea palaeozoica 1. rész, 471. oldal) teljesen jogosan
mellőzte.
Hogy a syringoporidák gyepszerü, az aulopondák mohszerű, kúszó
mellékalakjai a favositidáknak, arra szintén Beecher jogosan rámuta
tott : a syringoporidák és auloporidák stolonái a monticuliporák fiatal
rügyes csöveivel, valamint a halysiles, favosites és micheliniák pórusai
val homológok.
Ezen felfogható fejlődéstörténeti szempont alapján a családok
föllépésének sorozata is érthető és világos lesz:
A mélyebb alsó szilurban a normális bimbózással szaporodó
monticuliporidák (a melyekhez a chaetetes későbbi neme közvetlenül
csatlakozik) tűnnek föl.
A magasabb alsó szilurban a monticuliporidákból a csövek erő
sebb divergálódásával jellegzett heliolithidák fejlődnek ki, valamint a
halisitiddk oblitterált embrionális pórusokkal, de a melyek csak az
idősebb csövek két oldalán keletkeznek és így a korálok láncz alakját
föltételezik.
A lényegében felsőszilurbeli favosites e szerint a halysiteshez
csatlakozik; egyidejűleg kifejlődnek stolona-bimbózással a szabad csö
vekből alkotott auloporák és syringoporák. (A magasabb alsó szilurban
és a felső szilurban elterjedt Syringophyllum a stolona csöveket hori
zontális üreges kiszélesedésekkel pótolja és a syringoporák közvetlen
elődjének tekintendő).
A felső-szilur a tabulat ák sokféle alakzatának a tetőpontja; az
alsó- és a közép-devon csak kissé áll mögötte. A felsődevonban kivész
a
heliolithes és a devon végén eltűnnek a favositida, alveolites és a
striatopora.
A karbonban jelentős, azonban erősen divergáló nemekkel van
dolgunk, a melyeknek genetikus összefüggése csak az előzőkből lesz
világos. A monticuliporidákat a chaetetes képviseli, a mely oszlás által
és nem a diminutiv csövek bimbózásával szaporodik (Roemer: Leth.
palaeoz. .1. rósz, 458. oldal). A tágabb értelemben vett heliolithidákból
a fistulipora, a favositidákból a sajátszerű michelima maradt meg.
Minthogy a syringophyllum és a halysites a szilurt nem élték túl, az
említett tömeges alakokkal a syringoporák pázsitos-, és az aulopora
mohalakja egész idegenszerüen áll szemben.
Comments to this Manuals