
38
I)í FRECH FRIGYES
kozó Spirifer crispus, B uch synonimája van megjelölve. Tel:át nyilván
D athe úrnál is az alsókarbonban elterjedt Spiriferina octoplicata jól
ismert fajjal van dolgunk.
A Terebratula elovgatút már egy formátióval magasabbról idézik.
Semenow ötven esztendővel ezelőtt mindenesetre megkísértette, hogy
ezt az alakot egész a Zechsteinig kövesse.1 De szokás már több évtized
óta a fajokat élesebben elválasztani, mint 50 esztendővel ezelőtt.
A Dielasma elongatum eredeti példánya — miként ezt Clarke J. M .
megállapította “ — a Harz mélyebb felső devonjából (Winterberg Grund
mellett) származik. Már most a sziléziai alsókarbonban a felsődevon
meszek görgetegei el vannak terjedve, miként ezt újabban a Spirifer
Verneuli és az Endophyllum priscum leletei alapján megállapíthattam.
De megczáfolódik ez a gyanítás, ha Semenow kitünően sikerült ábráit
(VII. táb., 2. ábra) K oninck ábráival összehasonlítjuk. A 3^ dielasma
faj között, a melyeket a nevezett a belgiumi szénmészből leír, a Tere
bratula elongata, S emenow non Schloth. teljesen megegyezik a Die
lasma attenuainm, Martin :í fajjal. A szilur és devon alakoknak a szi
léziai alsó karbonban való csudálatos előfordulása tehát a régebbi iro
dalom teljesen kritikanélküli használatára vezethető vissza.
Nem egészen ilyen egyszerű azonban egy felsőkarbonbéli vezér-
köviilet, az Aviculopecten papyraceus előfordulásának'* a rejtvénye. Ezt
nem találjuk azon 59 fajta aviculopecleu között, a miket K oninck nagy
monográfiájának V. részében a belgiumi szénmészből ábrázolt. Tehát
itt is amaz eredményre kell jutnunk, hogy meghatározásbeli hibával
van dolgunk; ugyanez a Dathe a gyakori Glyplnoceras spluvricum
illetőleg crenistria héjtöredékeit bogár szárnyfedő gyanánt hatá
rozta meg.
A sziléziai szénmészfauna látható sajátságai a Productus giganteus
emeletéből tehát közelebbi vizsgálódásoknál eltűnnek; ezek után a ma
gyar alsókarbonnal való messzemenő megegyezést bebizonyítottnak kell
tekintenünk.
N y u g a ti N ém etország ban , a V ogesek b en n em egyszer m eg
találju k a noetsch i rétegek kifejlődését a keleti E ossb erg-tö m eg elm e-
szesedett paláiban, hom ok o s m e szeib en és kovásrétegeiben . A kőzetek
szin tén n a gy on hasonlítan ak a dobsinaiakéh oz. A faun a azonban, a m it
ToRNQUistr> beh atóan és gondosan áttanu lm án yozott, kevés haso n ló sá got
1 Id. h. 327. oldal.
- Neues Jahrbuch f. Mineralogie Beilage Bd. III. 1884; 381 oldal.
a K oninck, Calcaire carbonifere de Belgique VII. partié, 8. tab. 12—14. ábra.
4 Erläuterungen zu Blatt Langenbielau, 78. oldal.
r* Das fossilführenden Unterkarbon am östlichen Roßbergmassivs in den
Vogesen. Abh. zur Geolog. Spezialkarte von Elsaß-Lothringen V., H. 4, ö, 6.
Comments to this Manuals