
A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
21
l)e a faj jelentősége Oroszország felé való nagy elterjedésében (4. ábra)
gyökerezik. Sziléziai alsó kőszénformátiónk tengeri sequivalensében, azaz
Közép-Oroszország tengeri meszeiben, a nyugateurópai alakok máskülön
ben ritkák. Karbonbeli brachiopodák, a melyek az alsó emeletből föl
nyúlnak (Productus punctatus, Pi'oductus semireticulatus stb.) minden
esetre a mélyebb felsőkarbonban is találhatók. Azonban fajilag új ala
kok, mint az Euphemus sudeticus csak szórványosan jönnek elő a sudeti
és egyidejűleg a moszkvai emeletben.
Az Euphemus Orbignyi fiatalabb változata nehány példányban a
szájnyílás kéttaréjos kifejlődését is mutatja, azonban ez itt csak egyéni
különbségnek látszik. (3c ábra.)
A viséi alsókarbonból való sokat emlegetett Euphemus Urei, Sow.
(5. ábra), bár az E. sudeticushoz közel áll, azonban még mindig különbö
zik ettől:
1. köldöktájékán a héj erősebb összenyomásával és vertikális irány
ban magasabb voltával,
2. spirális csíkjainak aránylag nagyobb számával és sűrűbb össze-
nyomulásával.
Azon elterjedés és gyakoriság mellett, a hogyan a kisebb bellero-
phon házak mutatkoznak, az egyes alakok éles elválasztása különösen
fontosnak tűnik föl. A variáció csekély lehetősége mellett, a hogyan a
teljesen becsavarodott és csak spirális csíkoltsággal díszített euphemus-
fajok kicsiny héjai találhatók, a különböző korú convergentiás alakok
csaknem matematikai szabályossággal fognak keletkezni. Az alább
említett fiatal palseozoós E. indicus, W aagen alsókarbonbeli convergentiás
alakját itt irom le, valamint továbbá egy valódi bellerophon helyzetét
fogom ismertetni, a melyet eddigelé az Euphemus sudeticustól el nem
választottak.
Euphem us Kükenthali, n. sp.
III. tábla, 3a— b ábrák.
Az Euphemus indicus házának külső részén két tompa, a réspántot
bezáró taréjt mutat, a melyek a gömbös belső kanyarulatoktól erősen
eltérő házalakot tételeznek föl; a ház tompaélű külső része sima,
a mely a gömbös belső kanyarulatokon kevésbbé, számos (6—8) spirális
csíkra szorítkozik (4a—b ábrák).
Ezzel ellentétben az Euphemus Kühenthalin a háznak mind a
gömbös, mind a tompaélű része számos igen finom spirális csíkkal van
födve, a melynek kiképződése az E. Ureire emlékeztet.
Ezt a fajt, a mely különösen fejlődéstörténetileg igen fontos, dr.
Kükenthal tanár urnák, a breslaui egyetem zoologiai intézete igazgató
jának a tiszteletére nevezem.
Comments to this Manuals