
A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
49
megszakítás az Arpatsai folyóig Erivan és Nachitsevan között az Örmény
felföldön, Donjetz és Közép-Oroszországban, Moszkva. Nevezetes az a
facies fejlődésbeli hasonlóság, a mit a magyar előfordulás a sziléziai és
a keletalpesi lelethelyekkel mutat, a mik a Noetschi rétegeket, azaz a
Pro-
ductus giganteus emeletének meszes agyagpaláit, tengeri litorális fauná
val, tartalmazzák. Az Örményfelföldön, Dél-Oroszországban és Krakau
mellett ellenben tiszta mészfaciesünk van, azaz tvpusos szénmész, Közép-
Oroszországban fél limnikus kifejlődésben, barnaszén telepekkel és stifj-
maria-gyö kerekkel.
Úgy látszik, hogy Magyarország tektonikai tekintetben is a Nyu
gathoz csatlakozik, a hol a középkarbonbeli redőzés a fiatal paleozói
korszak legmélyebbre ható eredményeit tünteti elő.
A dobsinai és kornyarévai magasabb alsókarbonhoz tartozó fauna
a legrégibb kövületes réteg Magyarország Kárpátjaiban, mert a vas
megyei Egyházasfüzes középdevonbeli korálosmesze* a grazi devon vég-
nyulványának tekintendő, tehát tektonikai tekintetben az Alpesekhez
tartozik.
Talán közgazdaságilag is van némi becse ezen kormeghatározás
nak. Ugyanis mindenütt, a hol felsőkarbonbeli tengeri faunát találtak
Közép- és Nyugateurópában, teljesen hiányzik a kőszénformáció pro
ductiv kifejlődése. A ránczo.lódott alsókarbonbeli rétegek fölött ellenben
produktiv, fiatalabb karbonlerakodások szoktak jelentkezni. Magyar-
ország tehát ebben a tekintetben a karbon középeurópai kiképződésű
alakulatához csatlakozik.
Nem lehetetlen tehát, hogy a Kárpátok magvának vagy a «belső
övnek» körében valahol, a karbonkorszak közepén redőzött régibb pa
leozoikum fedüjében, a fiatalabb hatalmas üledékes takarók védelme
alatt, a produktiv kőszénformációnak egyik röge megmaradt légyen.
(Bau und Bild der Alpen pag. 479) a Kulm elmellőzéséről szól, úgy ez nyüván
csak pontatlan kifejezés, mert a noetschi rétegek Noetschen és Dobratschon Karin
thiában kétségtelenül kulm-ok abban az esetben is, ha a régi értelemben vett kul-
mot vagyis a palás alsókarbont tekintjük. Azonban a karniai főláncz déli olda
lán már nem beszélhetünk a kulm «elmellőzéséről». Bebizonyítottam, hogy az ú. n.
pseudocalamiteseknél a haránttagolás csupán a hegynyomás következtében tűnt el
(N. Ib. 1902), a nélkül, hogy az ellenkező bizonyítását valamely oldalról meg is
kisérlették volna. Tehát a Keleti Alpokban a «kulm mellőzéséről» semmi esetre sem
beszélhetünk.
* V. ö.: H ofmann K á r o l y: Verhandl. d. k. k. Geol. R.-Anst. 1877, lü. old;
Toula Ibid 1878, 47—50. old; F r e c h : Altersstellung des Grazer Devon. Mittli.
Naturw. Ver. f. Steiermark 1887. pag. 8. A következő fajokat ismerjük innét: Spirifer
cf. ostiolatus., Favosites Goldfussi E dw . et H., Fav. reticulatus B lainw ., Heliolithcs
porosus Bl., és Cyathophyllum aff. ceratites Go ldf uss.
Földtani Közlöny. XXXVI. köt. Í906. 4
Comments to this Manuals