
20
D: FRECH FRIGYES
(K onin c k , Calcaire carbonifére de la Belgique, Y., 16. tábla, 20—23-
ábra), a melyeknek objectiv meghatározásában a nemnek megállapításán
túl nem terjeszkedhetem.
Gaslropoda.
Euphemus.
Euphem us Orbignyi, P o r t l.
II. tábla 1—2. ábra.
Euphemus Orbignyi, Koninck, Calcaire carbonifére, 4e part., 150. táb., 42. tábla, 5—7*
ábra. (Ann. Mus. Roy. t. VIII. Non. 1. c. 43. tábla,
9— 13. ábra, a hol a táblamagyarázat adatai szerint
a spirális csíkok nagyon szűkre vannak rajzolva.)
A nagy, 20—30 mm nagyságú Euphemus Orbignyi és a felével
kisebb Euphemus Urei, Sow. között a lényeges különbség nem annyira
a növekedés különbségében, mint inkább a spirális csíkok fejlődésében
van. A hasonló nagyságú példányokon az E. Urei 5—6 spirális csíkja
terének megfelel az Euphemus Orignyixn a 2 csíktól és közbülső teré
től bezárt felület.
Ezenkívül az E. Orbignyi a köldöktájon kiszélesedett, az E. Urei
összenyomott. A dobsinai Öreghegy Macskalyukaiból származott lenyo
mat és a hozzávaló kőbél, bár nem valami világosan maradtak meg,
annyira egyeznek egy sziléziai Bohwaltersdorfról való példánynyal, hogy
némi föntartással azonosíthatjuk ezeket. (II. tábla, 1 b—c ábra).
Termőhelyei: felső mélyebb karbon Glasgow (2. ábra). Skócziában,
viséi mész Belgiumban, Ro h walte rsdorf Sziléziában és Dobsina (Macska
lyukak).
Különösen fontos néhány példány a glasgovi alsókarbonbeli szén
palákból, a mely példányok a héj kiterjedése tekintetében megegyeznek
az E. Orbignyi s. str. fajjal, azonban néhány spirális csíkkal többet
mutatnak. Ezek átmenetben vannak a következő fajhoz:
Euphem us sudetlcus, n. nőm.
(Bellerophon Urei, auct.)
II. tábla, 3—4. ábra.
Héjalakja összenyomottabb, mint az E'. Orbignyiéf a spirális csí
kok száma szintén több, mint a nevezett fajon. Gyakori a felső sudeti-
emeletben (Sattelflötz-szint) a Karolina-bányán, Hohenlohehüttén. (R o em e r :
Bell. Urii ex parte). Körülbelül 20 példány a breslaui gyűjteményben.
Leggyakoribb az E. sudeticus Felső-Szilézia felső-sudeti emeletében.
Comments to this Manuals