Bosch GI 256-161 User Manual Page 28

  • Download
  • Add to my manuals
  • Print
  • Page
    / 207
  • Table of contents
  • BOOKMARKS
  • Rated. / 5. Based on customer reviews
Page view 27
A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
alakultak, illetőleg oblittedtak; a leggibb tabulat tikon, a heliotithi-
dák- és monticuliporidákon minden rügyből még egy fiatal, csősze
egn keletkezik, a mely egyideig kisebb maradhat, mint a már kifejlő
dött calakok. Az egyének «dimorfizmuna eszjét ellenben már
Boemer Nándor (Lethaea palaeozoica 1. rész, 471. oldal) teljesen jogosan
mellőzte.
Hogy a syringoporidák gyepsze, az aulopondák mohszerű, szó
mellékalakjai a favositidáknak, arra szintén Beecher jogosan rámuta
tott : a syringoporidák és auloporidák stolonái a monticuliporák fiatal
gyes csöveivel, valamint a halysiles, favosites és micheliniák pórusai
val homológok.
Ezen felfogha fejlődéstörténeti szempont alapján a családok
föllépésének sorozata is érthető és világos lesz:
A mélyebb alsó szilurban a normális bimbózással szaporodó
monticuliporidák (a melyekhez a chaetetes bbi neme zvetlel
csatlakozik) tűnnek föl.
A magasabb alsó szilurban a monticuliporidákból a csövek erő
sebb divergálódásával jellegzett heliolithidák fejlődnek ki, valamint a
halisitiddk oblitterált embrionális rusokkal, de a melyek csak az
idősebb cvekt oldalán keletkeznek és így a korálok láncz alakját
ltételezik.
A lényegében felsőszilurbeli favosites e szerint a halysiteshez
csatlakozik; egyidejűleg kifejlődnek stolona-bimbózással a szabad csö
vekből alkotott auloporák és syringoporák. (A magasabb alsó szilurban
és a felső szilurban elterjedt Syringophyllum a stolona csöveket hori
zontális üreges kiszélesesekkel pótolja és a syringoporák közvetlen
elődjének tekinten).
A felső-szilur a tabulat ák sokféle alakzatának a tetőpontja; az
alsó- és ap-devon csak kissé áll götte. A felsődevonban kivész
a
heliolithes és a devon végén eltűnnek a favositida, alveolites és a
striatopora.
A karbonban jelentős, azonban erősen divergá nemekkel van
dolgunk, a melyeknek genetikus összefügse csak az előzőkl lesz
világos. A monticuliporidákat a chaetetes képviseli, a mely oszs által
és nem a diminutiv csövek bimbósával szaporodik (Roemer: Leth.
palaeoz. .1. sz, 458. oldal). Agabb értelemben vett heliolithidákból
a fistulipora, a favositidákból a sajátszerű michelima maradt meg.
Minthogy a syringophyllum és a halysites a szilurt nem élk túl, az
említett tömeges alakokkal a syringoporák pázsitos-, és az aulopora
mohalakja egész idegenszerüen áll szemben.
Page view 27
1 2 ... 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 ... 206 207

Comments to this Manuals

No comments