6
D! FRECH FRIGYES
Syringopora.
Syringopora ram ulosa, Goldfuss.
VIII. tábla, 4a—b. ábra.
Syringopora ramulosa, Goldfuss : Petrefacta Germaniae I. Tab. 25, fig. 7a—c*;
M. E dwards et H aime : Monographie des
Polypiers fossiles des terrains paléozoiques
Ann. du Mus. d’Hist. Nat. V. pag. 289.
Goldfuss ábrája ezen fajnak úgy az alakját, mint belső szerkeze
tét jól mutatja. Külalakjában —3 mm sarjakat mutat, a melyeket
kissé szélesebb közök választanak el egymástól. A stolona-bimbók csak
nem derékszög alatt indulnak ki. Lécztüskéi kevéssé világosak, thékája
erős. A tölcsérszerü fenéklemezek rendkívül mélyen vannak egymásba
rakodva, a miként ezt ábránk is jól mutatja.
A szénmész más fajai, így a Syringopora reliculatci, G o l d f u sb
(id. h., tab. 25, fig. 8), kevésbbé mélyen benyúló fenéklemezeikkel külön
böznek. Belső szerkezetében teljesen megegyezik vele a Syringopora
eifeliensis, S c h l ü t ., csak a kocsány átmérője nagyobb mintegy három
szorosan és a lécz tüskék vannak erősebben kifejlődve. Bár S c h l ü t e r
ábrázolása1 megismerhető, mégsem tiikrözteti vissza a faj minden saját
ságát. A lécztüskék száma nagyobb és a fenéklemezek lenyulása még
mélyebb, mint az idézett munka 15. táblájának 4. ábráján láthatjuk.
Különösen takarosan látszik IX. táblám 5. ábráján egy stolona
bimbó keletkezése, míg a Syringopora ramulosa hosszmetszetben azt
mutatja, hogy a stolonák nem csak szaporodásra szolgálnak* hanem a
pázsit szerűen rendezett sarjak egyesítését is közvetítik összenövésük
által (VIII. tábla, 4b ábra).
A Syringopora ramulosa és a Syringopora eifeliensis szerkezeté
nek teljes megegyezése az utóbbi fajt az előbbi, régebben ismert faj vál
tozatának tünteti föl. V. ö. a IX. tábla, 5—5b ábráit.
A Syringopora ramulosa a szénmészben rendkívül elterjedt, és
pedig épúgy a felső (Vise) mint az alsó (Tourna}^) emeletben.2
Edwards és H aime a GoLDFUSS-féle lelethelyen kívül (Ölne Lim-
burgban) már mindkét belgiumi előfordulást, továbbá a Düsseldorf mel
lett levő Ratingent is ismerik és számos angol, ír és két orosz előfor-
1 Anthozcen des rheinischen Mitteldevons. Abhandl. d. Geol. Landesanstalt,
Berlin 1889, 15. tábla, 167. oldal.
2 Hogy egy harmadik, legmélyebb karbonemeletnek, az «Etroe ungt-emelet»-nek
beiktatása minden palaeontologiai alap híján van, azaz, hogy ennek semmiféle
palíBontologiai önállósága nincs, azt majd más helyütt fogom kifejteni.
Comments to this Manuals